A galvanikus horganyzás az egyik legelterjedtebb korrózióvédelmi eljárás az acélipari alkatrészek világában. A folyamat során vékony, egyenletes cinkréteg kerül a fém felületére elektrolízis segítségével, ami megvédi az alapanyagot a rozsdásodástól. Ebben a cikkben áttekintjük, hogyan működik az eljárás, miben különbözik a tűzihorganyzástól, és mely alkatrészeknél a legcélszerűbb választás.
Mi az a galvanikus horganyzás?
A galvanikus horganyzás – más néven elektrolitikus horganyzás vagy cinkbevonatolás – során az alkatrészt cinksókat tartalmazó elektrolit fürdőbe helyezik, és egyenáramot vezetnek át rajta. Az alkatrész a katód, a cink az anód szerepét tölti be. Az elektromos tér hatására a cinkionok az alkatrész felületére vándorolnak, és ott egyenletes, jól tapadó fémréteget képeznek. A rétegvastagság az áramerősséggel és a kezelési idővel pontosan szabályozható, jellemzően 5–25 µm között.
Hogyan véd a cinkréteg?
A cink kettős védelmet nyújt. Egyrészt fizikai gátat képez: elzárja a nedvességet és az oxigént az alapfémtől. Másrészt – és ez a fontosabb – katódos, azaz áldozati védelmet ad. A cink elektrokémiailag kevésbé nemes, mint a vas, ezért ha a réteg megsérül, a cink korrodálódik előbb, és eközben megvédi a felszabadult acélfelületet. Emiatt egy apró karcolás nem vezet azonnal rozsdásodáshoz.
Utókezelés: passziválás és lezárás
A friss cinkréteg önmagában viszonylag gyorsan fehér rozsdát képezhet, ezért szinte mindig passziválják. A korábban használt hatvegyértékű krómot környezetvédelmi okokból mára felváltotta a háromvegyértékű krómos passziválás, amely kék, sárgás vagy fekete árnyalatot adhat a felületnek. Igényesebb esetben lezáró réteget (sealer) is felvisznek, ami tovább növeli a korrózióállóságot.
Galvanikus horganyzás vagy tűzihorganyzás?
A két eljárás célja azonos, az eredmény viszont jelentősen eltér. A galvanikus horganyzás vékonyabb (5–25 µm), egyenletesebb és esztétikusabb réteget ad, pontos méretűre gyártott alkatrészeknél nem okoz méretproblémát. A tűzihorganyzás ezzel szemben lényegesen vastagabb réteget (jellemzően 45–85 µm) képez olvadt cinkfürdőben, ami kültéri, tartós védelemhez ideális, de durvább felületet és nagyobb méretnövekedést eredményez. Egyszerűsítve: beltéri, precíz alkatrészhez galvanikus, kültéri acélszerkezethez tűzihorganyzás.
Tipikus felhasználási területek
• Kötőelemek: csavarok, anyák, alátétek, ahol fontos a menetpontosság.
• Autóipari alkatrészek: rögzítők, konzolok, fékvezetékek elemei.
• Elektronikai és villamosipari szerelvények, kapcsolószekrény-elemek.
• Bútoripari és építőipari fém kiegészítők, vasalatok.
• Gépipari alkatrészek, ahol a méretpontosság kritikus.
Mire figyeljünk a megrendelésnél?
A leggyakoribb hibaforrás a nem megfelelő alapanyag vagy a felület állapota. Erősen rozsdás, hegesztési salakkal vagy olajjal szennyezett felület előkezelés nélkül nem horganyozható jól. Fontos továbbá tisztázni a kívánt rétegvastagságot, a passziválás típusát (szín), valamint a korrózióállósági elvárást órákban megadva (sóspermet-teszt). Nagy szilárdságú acéloknál a hidrogénridegedés kockázata miatt utólagos hőkezelés lehet szükséges.
Összefoglalás
A galvanikus horganyzás precíz, esztétikus és költséghatékony megoldás a korrózió elleni védelemre, különösen kisebb, méretpontos alkatrészeknél. Ha nem biztos benne, hogy a galvanikus vagy a tűzihorganyzás illik jobban a projektjéhez, keresse fel szakembereinket – szívesen segítünk a döntésben.